A kiégés olyasmi, amit nem veszel komolyan egészen addig, amíg meg nem történik veled is. Hiába égnek ki melletted vállalkozó- vagy vezetőtársaid, mindezt egyszerű kimerültségnek vagy átmeneti motiváció-hiánynak, esetleg divatos öndiagnózisnak tekinted. Még ha el is hiszed, hogy létezik a burnout, azt gondolod, hogy veled ez nem történhet meg és biztosan észrevennéd a jeleit, ha mégis ezen az úton lennél. Aztán egyik reggel a plafont bámulva rájössz: kiégtél te is.
Tartalom
A kiégésnek több definíciója és megközelítése is létezik. A köznyelvben leginkább szélsőséges motiváció-hiányhoz, kedvtelenséghez, sokszor enyhe depresszióhoz, néha pedig leegyszerűsítő módon lustasághoz szokták hasonlítani. Ezek közül mindből hordoz jegyeket, azonban egyikkel sem rokon a gyökere, a kiégés ugyanis legtöbbször életünknek csak egy területén, főleg a szakmai vonalon szokott jelentkezni. Ilyen módon azonban kihatással van karrierünkre és munkahelyünk profittermelő képességére is, ezért az utóbbi években nem csak az üzleti világ, de az egészségügy is elkezdett vele foglalkozni.
Ennek egyik következménye, hogy a kiégés immár hivatalosan is betegség. Bizony, a betegségeknek van egy hivatalos WHO listája, és ezen a burnout az alábbi definícióval szerepel: „Olyan szindróma, amelyet úgy fogalmaztak meg, hogy az olyan krónikus munkahelyi stressz következménye, amelyet nem kezeltek sikeresen”.
Ez az egy mondat két fontos dologra is rávilágít: egyrészt a kiégés gyökere valahol a stressznél keresendő, másrészt pedig nem szükségszerű jelenség: ha szerencsés vagy munkád során, akkor lehet, hogy soha nem fogod megtapasztalni.
Utóbbi, áldásos forgatókönyvért tehetsz is, egyrészt mások tapasztalatait megismerve, másrészt pedig az alábbi öt pont segítségével, amik mentális és testi vonalon is jótékonyan fognak hatni rád.
A kiégés, mint skála
Mint a legtöbb mentális eredetű szindróma, a kiégés is egy skálaként képzelhető el legjobban. Van egy igen enyhe, szinte észrevehetetlen része és egy súlyos, leplezhetetlen vége is. Ezért a világ nem kiégett és ki nem égett emberekből áll. Amikor a kiégés diagnózisa megszületik, fontos érteni, hogy milyen súlyos az adott eset, és milyen út vezetett hozzá.
Emellett a kiégés a többi menális jelenséghez hasonlóan hullámzó intenzitást mutathat: lehetnek jobb és rosszabb napok vagy hetek. Ha viszont nem foglalkozol vele, akkor az egész folyamat iránya az időszakos javulások ellenére lefelé fog tendálni.
E két tény ismeretében megértheted, hogy a kiégés egy folyamat, tüneteinek ismerete pedig segíthet abban, hogy az intenzitási skála enyhe végében maradj (vagy fel se kerülj rá).
1. Ismerd meg az ellenséget: kiégés
A WHO összefoglalta a kiégés négy leginkább jellemző tünetét, amiket kis önvizsgálattal magadon is ellenőrizhetsz:
- Folyamatosan fáradtnak érzed magadat, kimerült vagy, erőtlen, és ez főleg a munkahelyeden jelentkezik. Nem ritka, hogy az irodába beérve azonnal érzed, hogy elhagy az erőd, de amint kiszabadulsz onnan, tettrekész vagy. Sokszor elég csak a munkahelyi teendőidre gondolnod, és ez máris elveszi a lendületedet.
- Fejben próbálsz minél távolabb maradni a munkádtól, még akkor is, ha egyébként a csapat, a környezet és a feladat is nagyszerű. Látszólag nem tudsz megfogalmazni konkrét ellenvetést a szakmai helyzeteddel kapcsolatban, mégsem szeretsz a munkádra gondolni, sőt, zavar, ha mások szóba hozzák.
- Saját munkáddal kapcsolatban elkezded kerülni a felelősséget vagy cinikusan közelíted meg az új kihívásokat. Talán magad sem érted, hogy mi történik, de korábbi proaktív hozzáállásod eltűnik, elkezded kerülni az új projekteket és amiket mégis meg kell csinálnod, azokhoz negatívan, vagy akár gátló módon állsz hozzá.
- Csökken a szakmai kvalitásod és hatékonyságod: már nem követed az újdonságokat, nem olvasod a konkurencia anyagait, nem mész továbbképzésekre és egyáltalán nem is foglalkoztat, hogy naprakész vagy-e a szakterületeden.
Ezek közül kisebb vagy nagyobb mértékben tapasztalsz egyet vagy többet magadon? Ha a válasz igen, akkor a kiégés felé vezető úton már meg is tettél valamennyit.
2. A felelősség a tied: fontos az öngondoskodás
A kiégésre még mindig úgy tekintenek a legtöbb helyen, hogy azért nem elsősorban a környezet a felelős, hanem te magad. Ebben nagyon sok igazság van, ugyanis a kiégés egyik legbiztosabb módja, ha nem tudunk fejben, térben is időben határokat szabni a munka, a magánélet és a pihenés funkcióinak.
Bár sokan mondják, különösen a lelkiismeretes vállalkozók, hogy számukra a munka az igazi kikapcsolódás (és semmi kétség afelől, hogy ezt tényleg így is érzik), ettől még őket is utol tudja érni a kiégés. A mentális egészség megőrzése egy proaktív és tervezett dolog: az agynak már csak az inspiráció és a rugalmasság megőrzése miatt is szüksége van üresjárata illetve olyan tevékenységre, ami nem a szorosan vett munkánk. Ha napi 10-12 órát töltünk az irodában, az annak ellenére lesz a kárunkra (és segíti a kiégésünket), hogy egyébként élvezzük a dolgot.
Másképp fogalmazva: az életben nincsen jolly joker: a magánélet nem váltható ki a munkával, ahogy a pihenés sem cserélhető fel a szórakozással. Éppen ennyire fontos, hogy elménket végső soron testünk hordozza, annak biológiai értelmében, biológiai szükségleteivel együtt. Ha mozgáshiányos életmódot folytatunk, egészségtelen ételeket eszünk és káros szokásokat halmozunk fel, azzal mentális egészségünket is romboljuk, egy meggyengített elme pedig sokkal hajlamosabb a munkahelyi kiégésre, mint egy egészséges.
Két fontos gondolat: az öngondoskodás nem önző és nem bonyolult. Az örömöt és a pihenést a legegyszerűbb dolgokban is megtalálhatod (van, aki csak olvas a fűben, mások meg ejtőernyőzni járnak), az ehhez szükséges időre pedig ne úgy gondolj, hogy azt másoktól veszed el magadnak, hanem úgy, hogy az jár neked.
3. Te hol húzod meg a saját határaidat?
Az előző pontban már említettük, hogy a határok húzása nagyon fontos, elsősorban időben. Több nyugati országban is igen szigorúan veszik a munkaidőt, és annak leteltével szinte hazazavarnak mindenkit az irodából. Hazánkban is vannak erre példák, és ez egy igen szerencsés tendencia, de ha határokról van szó, ne álljunk meg csak itt.
A hibrid munkavégzés terjedésével a munka helyének és idejének keretei feloldódtak. Elsőre a legtöbb dolgozó örült a home office széleskörű terjedésének, később azonban sokan arról számoltak be, hogy nem tudnak maguknak megálljt parancsolni a teendők elvégzésében, és nagyon hiányzik nekik a mindennapjaikat keretbe foglaló irodai rendszer. Nincs ebben semmi meglepő: mindenkinek van olyan ismerőse, aki képtelen beosztani a saját napjait, és olyan is, aki látszólag két életet él, hála a hatékony önszervező képességének. A probléma az, hogy ha nem tudjuk megalkotni a saját rendszereinket, akkor a munkával járó stressz is folyamatosan velünk lesz, így pedig szinte borítékolható, hogy bekopogtat majd a kiégés is.
Határok léteznek abban is, hogy milyen mértékig tekintjük magunkat felelősnek a munkánkért, a sikereinkért és a kudarcainkért. Azok, akik hajlamosak mindent a nyakukba venni, szeretnek mártírkodni vagy nagyon rosszul delegálnak (a jó és rossz delegálásról itt olvashatod egy anyagunkat), jellemzően jobban ki vannak téve a burnout veszélyének is. Sok munkahely erre rá is tesz egy lapáttal, mert messze a munkaiköri kötelességeken túl terheli a dolgozóit, sokszor a félelem, a bizonytalanság és a nyugtalanság légkörét létrehozva.
Az érettség egyik fontos ismérve, hogy tudatosítani tudod magadban, miért, mikor és meddig vagy felelős, illetve ha sikerek vagy kudarcok érnek, azokban mekkora a te részed. A jogtalanul szerzett érdem éppen annyira jó segítő a kiégés felé vezető úton, mint a kudarcok felelőssége alóli kibújás.
4. Egyedül nem megy: kérj szakmai segítséget
Bár szélesen dokumentált a kiégés jelensége és sokan ismernek olyat, aki átesett rajta, a mai napig stigmatizáló a dolog. Nagyon sok főnök úgy kezeli a kiégésen már átment beosztottjait, hogy azok kevésbé megbízhatóak és “bármikor megtörténhet újra a baj”.
Sajnos emiatt sokan eltitkolják a problémáikat, vagy úgy is mondhatnánk: lábon próbálják kihordani a kiégést. Ez a legritkább esetben vezet csak sikerre, ezért fontos megérteni, hogy szakértő segítséget kérni nem bűn és nem gyengeség. Ha ezt a munkahelyünk nem biztosítja nekünk, akkor saját felelősségünk, hogy keressünk egy szakembert vagy terapeutát, aki segít kijutni a sötétből.
Sokszor már az is elég, ha van valaki, akivel a munkahelyi stresszről vagy kiégésről beszélhetünk. A terapeuták között közismert tény, hogy ha valamit hangosan kimondatnak a pácienssel, általában már az is elengendő a megoldás felé vezető út megkezdéséhez.
Nem csak ezért érdemes megfelelő embert keresni, hanem azért is, mert ha a munkánkkal kapcsolatos problémáinkat a barátaink, családtagjaink vagy párunk nyakába zúdítjuk, azzal garantált, hogy sikerül életünk más területein is rontani a helyzetünket. Ráadásul mindenkinek lesz egy szuper ötlete, ami majdnem biztos, hogy nem fog rajtunk segíteni.
Mivel a kiégés visszatérő mumus lehet az életben, érdemes hatékony eszköztárral felvértezni magunkat ellene. Ebben szintén elsősorban olyan terapeuta fog tudni segíteni, akinek kifejezett feladata és szakterülete a munkahelyi stressz, a motiváció és a kiégés kezelése.
5. Kommunikálj nyíltan és őszintén
Ez lehetne a nulladik pont is, és az előző négyben is szóba került már, azonban talán a legfontosabb, hogy bevalld magadnak, ha baj van, és arról nyíltan tudj beszélni.
A kiégés rögös ösvényén tett utazásunk sokszor nem önkéntes, és önmagában is elég ijesztő, azonban még rosszabb lesz a helyzetünk, ha letagadjuk (akár saját magunk előtt is), hogy merre megyünk. A burnout bagatellizálása, elviccelése, tagadása nem hogy nem állítja meg a folyamatot, de még gyorsít is rajta, hiszen szinte egyedül hagyjuk saját tudatalattinkat a problémáival, és sürgető kiáltásai ellenére befogjuk lelki füleinket. Később aztán külön keserves munka lesz feltárni, amit addig elnyomtunk.
A hollywoodi filmeknek számos elcsépelt jelenete van, azonban a tükörrel szemben álló, önmagától kérdező vagy saját magát kritizáló főhős kliséjét talán érdemes lenne néha gyakorolni. Tudjuk, hogy a kutatók szerint mindenki másnál többet hazudunk magunknak, néha viszont érdemes kivételt tenni.
Ugyanígy erősen javasoljuk, hogy ha az asztal másik oldalán vagy, azaz vezetőként egyik embered hozzád fordul és a kiégés tüneteit produkálja, vedd komolyan és a lehetőségekhez képest nyújts neki segítséget, ugyanis a mostanában megfigyelhető nagy fokú munkaerő-fluktuáció egyik mozgatórugója éppen az egyébként igen jó munkaerő kiégése és elvándorlása. Szakszerű segítséggel és odafigyeléssel sokszor megmenthetnénk cégünk számára a legértékesebb embereket.
* * *
Úgy érzed, hogy segítségre van szükséged? Egy terapeuta vagy coach helyes irányba terelheti a dolgokat. Nézd meg ezekkel kapcsolatos cikkeinket is!
